"A kapcsolat bennünk születik meg, bennünk virágzik, és bennünk is hal meg. Senki sem lehet úgy a miénk, mint egy megvásárolt tárgy, hanem úgy, mint a napsütés, amiért semmit sem tehetünk, mert önként adja magát. Nem birtokló ragaszkodás a szeretet. A szeretet elengedés! Nem attól vagyok boldog, hogy szeret, hanem attól, hogy én szerethetem. Az emberi kapcsolatokért valójában semmit sem lehet tenni, mert ha teszünk érte, éppen azt tesszük megvalósíthatatlanná, amit el akartunk érni. Elég csak lenni, lenni olyannak, amilyen vagyok.

Vállalni azt a csodát, aki vagyok, mint egy kis virág. Ragyogni, illatozni, áradni és lesz akinek megnyílik a szeme az én egyedi és megismételhetetlen csodámra, arra, aki én vagyok. Az emberek nem megszerezhetőek! A testük igen, de ők nem! Tökéletesnek akarunk látszani, de az ember szívét a gyengeség ejti rabul, nem a hibátlanság. Minden olyan jelenségtől, amelyik veszélyeztetni látszik szabadságunkat menekülünk. Egy kapcsolatért nem tenni hanem elengedni kell. Elengedni ezt az illúziót, hogy csak egy párkapcsolatban lehet boldog az ember. Elengedni azt az illúziót, hogy a másik szeretete tesz minket boldoggá. A másik szeretetét észre sem vesszük, ha mi nem szeretjük őt!

A vonzalom biológiai, pszichikai megfelelés: vonz az, aki vagy ami hiányzik azaz nincs, de szükséges a testi szellemi fejlődéshez. A vonzalom iránytűje a vágy. A vágy mindig hiányra mutat. A vágy késztetés a bennem érzett üresség megszüntetésére. Ha a vágyam teljesül, befejezte küldetését, meghal a vonzalommal együtt. Mivel biológiai pszichikai állapotunk folyamatosan változik, így változik a vonzalmunk vágyunk is.

A vonzalom nem szándékfüggő. Ez azt jelenti, hogy sem én nem tehetek arról, hogy kit szeretek vagy nem szeretek, sem az nem tehet róla aki iránt vonzalmat vagy taszítást érzek. Mindannyian arra vágyunk, hogy szeretve legyünk. De ha feltételeket szabok a szeretetemért, elvárásokat fogalmazok meg a másik felé, és csak akkor engedem be a szívembe ha azokat teljesíti, akkor meg akarom változtatni a másikat, hogy olyan legyen amilyennek én akarom. Nos a feltételekhez kötött szeretet nem szeretet! Ekkor csak a szeretet paródiája! A másik igaz arcát, az elvárásoknak való megfelelés álarccá torzítja. Ha a másik kiesik a szerepből, leesnek róla az álarcok, akkor ítélek. Ítéletem kegyetlen és elmarasztaló: csalódtam benned, mondom, és kirúgom!

Minden csalódás mögött nem teljesült elvárás húzódik meg. Nem a másikban csalódom, hisz ismerem őt, hanem a szerepet játszóban, mivel hibázott kiesett a szerepből, amit én írtam neki az elvárásommal. Önmaga lett, ahelyett, hogy nekem igyekezett volna megfelelni! Elvárásaim álomképe érdekelt nem ő! Az ember csak azt szeretheti igazán, akinek nem szab semmiféle feltételeket. Akit nem akarok megváltoztatni. Én csak azt az embert szeretem, akit elfogadok olyannak, amilyen, és annak, aki!"

Biegelbauer Pál (1945- 2001)