Ki más értené meg a gyászolót, ha nem az, aki ugyanabban a cipőben jár? Szeretettel várjuk mindazokat, akiknek régebben vagy a közelmúltban kellett szembenézni a halál okozta fájdalommal a gyászolók sorstárscsoportjába. Az ország több településén is gyászcsoportot indít a Napfogyatkozás Egyesület.

Akinek van gyereke, az pontosan tudja, hogy egy ember születése alapvetően változtatja meg az életünket, és ugyanígy van ez akkor is, ha meghal valaki. Ennél nagyobb, lényegesebb esemény egyszerűen nincs, mégis úgy teszünk, mintha a gyász, valakinek a halála egy olyan kellemetlen epizód volna, amin minél gyorsabban át kell lendülni, túl kell lenni. A gyászoló környezete sokszor azt szeretné, ha minél hamarabb minden visszakerülne a régi kerékvágásba, ha a gyászolóval nem lenne „probléma”, és úgy általában nem kellene az elmúlás gondolatával szembesülni.

Régen a halált természetesebben kezelték, még 2-3 generációval korábban is működött egy századok alatt kialakult rituálé. Mindenki tudta, hogyan illik elbúcsúzni valakitől, köztudott volt, hogy hol laknak a siratóasszonyok és hogy kit kinek mennyi ideig és hogyan szokás meggyászolni. Ez a rend, ami kapaszkodót nyújtott a bánatban, mára már szinte teljesen feledésbe merült. Minden ember, minden család a maga módján próbál megbirkózni élete legnagyobb krízisével, és gyakran nem találnak más megoldást, mint hogy kifelé úgy tesznek, mintha nem is lennének mélységesen kétségbe esve. Nem ez a helyes út.

A gyásszal foglalkozni kell, mert nem tagadhatjuk meg azt az embert, akit gyászolunk azzal, hogy úgy teszünk, mintha nem is lett volna, miközben körülöttünk van az egész élete. Azzal a lelkifurdalással és tragikus viharokkal teli érzelmi libikókával is foglalkozni kell, amit a szakemberek gyászmunkának hívnak. Nem helyes és tulajdonképpen méltatlan is a szőnyeg alá söpörni a szomorúságot, a kétségbeesést, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Ráadásul nem elég, hogy meghal valaki, és ezért újra kell értelmezni a mindennapokat, mint egy hasba rúgás, úgy jön szembe az élet végessége. Muszáj azon gondolkodni, hogy van-e élet vajon utána.

Hogy legyen egy hely, ahol ezekről a kérdésekről és a fájdalomról nyíltan lehet beszélgetni, önsegítő gyászfeldolgozó csoportot indít a Napfogyatkozás Egyesület az ország több településén, Budapesten, Fóton, Zalaegerszegen, Veresegyházán, Barcson, Jászberényben és Nagykovácsiban.

Az önsegítő csoportok (self-help) az 1950-es, 60-as években terjedtek el az egész világon, párhuzamosan a tradicionális gyászkultúra felbomlásával. Tapasztalati tény, hogy a csoporttagok hamarabb jutnak el a megbékélésig, nem válnak magányossá a bajban, kevésbé hajlamosak a betegségekre - gyászolóknál jóval gyakoribb az infarktus -, kevésbé fontolgatják az öngyilkosságot. A Napfogyatkozás Egyesület közel 15 éve indít önsegítő gyászfeldolgozó csoportokat a közeli hozzátartozójukat elveszített gyászolók számára, többek között a budapesti Hospice Házban.

Szeretettel várjuk mindazokat, akiknek régebben vagy a közelmúltban kellett szembenézni a halál okozta fájdalommal, akiknek segítség, ha van kivel megosztani gondjaikat, bánatukat a gyászolók sorstárscsoportjába, hogy együtt keressük a továbblépés lehetőségeit. Ki más értené meg a gyászolót, ha nem az, aki ugyanabban a cipőben jár? A gyászcsoportokba leggyakrabban fél éven keresztül járnak az emberek, kéthetente találkoznak, megosztják érzelmeiket, és már pusztán azzal, hogy kiderül, ki hogyan éli túl a gyász okozta óriási krízist, rengeteget segítenek egymásnak. Gyakran a csoport a fél év elmúltával baráti társasággá alakul át, és a tagok hosszú távon is támogatják egymást. A csoportokkal kapcsolatban pontos információk a Napfogyatkozás Egyesület gyászcsoport facebook oldalán találhatók meg.

További információ: http://www.gyaszolok.hu

Forrás: Gyógyhír Magazin